3.fejezet

Light and Dark
3.fejezet
"Nem tudsz megszelídíteni!"
Ajánlott zene a történethez: Miley Cyrus - Can't Be Tamed

(Valeire szemszöge)

E/1

Tűnődtem azon, vajon miért gondolja, hogy ez lehetséges..

A végén arra jutottam, hogy bizonyára elgurult a gyógyszere. Nem hiheti azt, hogy megváltoztathat pár kedves szóval! Hosszú éveken keresztül voltam az, aki és most Ő megpróbál átváltoztatni? Megszólalt a csengő és ismét felém fordult.

- Képes vagyok rá, hidd el!-mondta és felvette a földről a táskáját.

- Nem aranyom, ez lehetetlen!-mondtam egy gúnyos mosollyal az arcomon, Ő pedig  vissza mosolygott rám egy olyan mosollyal, amitől a suli teljes lányserege elolvadna. Viszont ez nálam nem válik be.

- Majd meglátjuk!-és most egy csibészes mosoly ült az arcán, amitől egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Ezt pedig észre vette és ismét elmosolyodott.

- Hát jó, én itt hagylak titeket, mert a biosz tanár azt mondta "ha meg egyszer elkésik kicsapatom" szóval rohanok.-mondta Amy, miközben már a terem felé tartott - Valeire..-nézett rám jelentőségteljesen, aztán Cole felé fordult- Cole..-és végül a szemeit forgatva elszaladt. Nekem lyukas órám volt, így elhatároztam, hogy inkább kiülök az udvarra. Legnagyobb pechemre Cole utánam jött.

- Neked nincs órád?-fordultam meg hirtelen, ami miatt neki ütköztem kidolgozott felsőtestének.

- Van, de az ének óra nem köt le annyira, mint te.-mondta, miközben szemeivel végigmért.

- Először is-mondtam és a nyomatosítás kedvéért mutatóujjamat mellkasához érintettem- zavarod az intim szférámat!

- Épp ez a célom.-villantott rám egy féloldalas mosolyt.

- Ez esetben..-mosolyogtam rá angyalian és közelebb húzódtam, minkét kezemet mellkasára helyeztem, éreztem ahogy a szíve felgyorsul.. és egyszerűen ellöktem magamtól. Lehet, hogy most szemétnek tűnök, de nincs ínyemre az ilyen csajozós szöveg, már túl sokszor hallottam.

- Ez nem volt szép!-ezt úgy mondta, mint egy sértődött kisgyerek, aki nem kapta meg azt, amire már nagyon régen vágyott. Önkéntelenül is elmosolyodtam.

- A te hibád, én szóltam előre!-mondtam, miközben helyet foglaltam az egyik padon. Leült mellém, aztán pár percig csak ültünk és néztük egymást, és ez nekem.. furcsa, de jól esett.

- Mondj valamit magadról.-szólalt meg Cole -Szeretnélek megismerni.- szemeiben csak kíváncsiságot láttam. Tényleg érdekelte.

- Nem.-a hangszínem teljesen megváltozott- Ne kérd, hogy meséljek magamról, mert nem fogok. És kérlek, ne akarj megváltoztatni! Már az életem része, hogy ilyen vagyok és ez ellen nem lehet semmit sem tenni.-mondtam, ő pedig megértette és csendben maradt. Az újabb csendes percek ezúttal nyomasztóak voltak. Épp meg akartam szólalni, amikor Cole megkérdezte:

- Mit tennél, ha megcsókolnálak?-ez egy annyira spontán kérdés volt tőle, hogy majdnem elnevettem magam, de igyekeztem tartani magam a stratégiámhoz.

- Valószínű, hogy felpofoználak.-válaszoltam egyszerűen, de láthatott valamit az arcomon, amitől nem olvadt le a mosolya.

- És ha te csókolnál meg engem?-kérdezte azzal az eszméletlenül helyes mosolyával. Nagy erőt kellett vennem magamon, de véglis sikerült.

- Olyan nem lesz!

- Majd meglátjuk!-kacsintott és közelebb csúszott hozzám.

- Mi csinálsz?-kérdeztem.

- Csak lemérem, hogy milyen közel merészkedhetek hozzád.-miközben mondta egészen közel húzódott hozzám.- Zavar?-kérdezte, az ajkamba haraptam és válaszoltam:

- Kicsit.

- Az még elfogadható.-villantotta rám fogsorát. Közben egy remek terv kezdett körberajzolódni a fejemben.

- Neked vagy nekem?-kérdeztem közel hajolva arcához. A lehelete csiklandozta a bőröm.

- Mindkettőnknek.-suttogta rekedtesen, miközben közelebb hajolt hozzám, de mielőtt ajka az ajkamhoz érhetett volna egyszerűen felálltam és otthagytam.

- Na!-mondta felháborodottan.

- Szívem, ez egy játék és te elfogadtad azt, hogy mindent lehet.-mondtam egy gonosz mosollyal.

- Rendben Valeire, akkor játszunk!-ajkai csibészes mosolyra húzódtak, amitől gyorsabban kezdett verni a szívem. Megszólalt a csengő és én úgy éreztem, megmentette az életem.