4.fejezet

Light and Dark

4.fejezet

Megtalált...

(Amily szemszöge)
E/1

Az, hogy Valeire gyűlöli a fiúkat, cseppet sem javított Cole helyzetén. Látszott rajta, mennyire odavan a lányért, de biztos vagyok benne, hogy ezt nem mondaná ki nyíltan. Legalábbis nekem biztos nem. Én pedig nem akartam beleszólni a dolgokba, ezért inkább otthagytam őket, had beszélgessenek egy kicsit.
Miután kicsengettek az ötödik óráról is, elindultam vissza a koleszbe, azon a jól megszokott úton, ahol mindig is mentem. Nem volt kedvem várni a buszra ezért inkább sétáltam. Ez a suli jót tett velem, általa a múltam teljesen olyan, mintha nem is létezne.. Pedig sajnos ott van, és nem törölhetem ki az elmémből. Néha viszont jó, hogy ott vannak a barátnőim, akik segítenek elterelni a gondolataimat. Tudják a történetem egy részét, de teljes igazságot nem árulhatom el nekik. Nem.. Soha! Elértem a kollégiumot. Elővettem a kulcsot, majd kinyitottam a kaput. Rossz érzésem lett, nagyon rossz..
- Minden nap szebbé tesz Cicus!- mondta az, akit a pokol mélyére kívánnék. Lassan megfordultam és ő ott állt előttem. Féltem, hogy megtalál, és most itt van.
- Eliot...-suttogtam rémülten. Nem tőle féltem, hanem attól, ami miatt a bátyám meghalt.
- Gyere ide. - mondta lágyan és engedelmeskedtem neki. Reszkettem a félelemtől, ő pedig szorosan magához ölelt.- Sss.. nyugodj meg Amily, nem lesz semmi baj! Ne sírj, megmondtam, hogy nem lesz baj. - a hangja kissé nyugtatóan hatott rám. Gyűlöltem ezt az embert. Jobban, mint bárkit a világon. Elkezdtem ütni a mellkasát, ő pedig hagyta. Addig csináltam, amíg ki nem fáradtam, akkor pedig megszólaltam.
- Gyűlöllek!
- Tudom. - puszilta meg a homlokom, amitől bizsergés járta át testem.
- Miattad történt!
- Tudom. - lecsókolta arcom egyik oldaláról a könnycseppet.
- Meghalt!
- Tudom. - most az arcom másik oldalán akadályozta meg a könnycsepp útját.
- Szerettelek!
- Mit mondtál?- kérdezte, mintha nem hallotta volna.
- Tudod te azt!
- Igen. - Homlokát az enyémhez támasztotta, így a köztünk lévő távolság vészesen kicsi lett. Lehunytam a szemem, amiből továbbra is áradtak a könnyek; ő pedig megpuszilta az egyik, majd a másik szemhéjamat.
- Miért vagy itt?- a hangom remegett.
- Miattad. - mondta, s ajka rátalált az enyémre én pedig habozás nélkül visszacsókoltam. A csókja vad volt és szenvedélyes, benne volt az elmúlt időszak minden fájdalma. Közelebb húzott magához én pedig beletúrtam hajába, ami most rövidebb volt, mint a legutóbbi találkozásunknál. Még jobban magához húzott; végigsimított hátamon, aztán keze megállapodott a fenekem. Érintésétől akaratlanul is felnyögtem. Éreztem, amint a csók közben elmosolyodik. Kissé eltoltam magamtól, hogy pótoljam az oxigénveszteséget.
- Eliot.. - suttogtam.
- Hmm?- kérdezte miközben a nyakamat csókolgatta.
- Tudod, az utca kellős közepén állunk és...- rám emelte mogyoróbarna tekintetét.
- Gyere. - fogta meg a kezem, aztán elindultunk. Nagyjából egy utcát mentünk csak arrébb, ahol egy hotel volt.- Megmutatom a lakosztályom. - suttogta a fülembe, amitől felállt a szőr a hátamon, persze jó értelemben. Beléptünk a hotelbe, ahol minden csodálatos volt. A recepcióhoz sétáltunk, Eliot elkérte a szobája kulcsát, aztán beszálltunk a liftbe, ő pedig megnyomta 12-es gombot.
- Miért most?- Tudni akartam, hogy miért pont most bukkant fel, hisz ha akarta volna, akkor hamarabb is megtalál.- Eliot, tudni akarom! Mond meg!- követeltem a választ. Rám nézett; csokoládé szemei most elsötétültek, rácsapott a lift megállítását szolgáló gombra; ezáltal mi két szint közé szorultunk. Felém fordult és a falhoz nyomott, arcomat a kezei közé fogta. Lélegzete csiklandozta a bőröm. Sehogy sem tudtam tagadni, hogy még mindig vonzódom hozzá.
- Amy...-suttogta a nevem- idő kellett, míg elsimítottam mindent.
- Szóval mindenkit megöltél?- kérdeztem gúnyosan, ő pedig elmosolyodott.
- Nem, inkább kiiktattam őket. Így szebben hangzik. - mondta, miközben végigsimított testemen, amitől ismét megremegtem immáron sokadszorra.
- Gyilkos vagy!
- Nem vagyok gyilkos. Ők azok voltak. Én csak eltüntetem őket a föld színéről. Senkinek sem fognak hiányozni.
- És Adam?- miközben kérdeztem ellöktem magamtól- Megölted!- sóhajtott és megszólalt.
- Rossz kor volt, rossz helyen. - suttogta és mintha megbánást fedeztem volna fel a hangjában.
- A bátyám volt és te megölted!- a könnyek mardosták a szemem.
- Amy.. - próbált átölelni, de ellöktem a kezét.- Kérlek.
- Gyilkos vagy.. megölted őt.. gyűlöllek.. - suttogtam a lift egyik sarkában ülve.
- Amy kérlek, nem akarom ezt az egészet újra végigcsinálni. Egyszer elég volt, hogy elveszítettelek. - mondta; igen, ez így igaz. Akkor, mikor elmondta, mit tett a vége az lett, hogy összepakoltam és elköltöztem ide; aztán beiratkoztam az itteni középiskolába és két hónapig békében éltem itt.
- Mit vársz tőlem? -mondtam a kelleténél hangosabban. - A bátyám halott, ezt nem tudom csak úgy elfelejteni!
- SAJNÁLOM! Érted? Sajnálom, de nem tudom visszahozni! A golyó elé ugrott és azt mondta semmiképp ne hívjam a mentősöket. 
- Hülye volt, te pedig még hülyébb! Megmenthetted volna! De nem tettél semmit! Csak álltál ott!- az arcomat a kezeim közé temettem.
- Tudom.. - suttogta szinte hang nélkül. Engem pedig elnyomott az álom. Éreztem, ahogy a lift ismét megindul, aztán megszólalt a csengő, de a szememet csukva tartottam. Két erős kar ragadt meg, felemelt és elindult velem valamerre. Mikor kinyitottam a szemem egy szobában voltam és odakint már sötét volt. A szobát csupán az ágy mellett lévő éjjeli lámpa világította be. Felültem és körbenéztem. Senki sincs itt.- Mi szépet álmodtál?- szólalt meg Eliot az egyik sarokból, teljesen beleolvadt a sötétségbe, így a körvonalát sem tudtam kivenni.
- Azt, hogy meghaltál.
- Szerinted képes lennél végezni velem?- kérdezte, közben előrébb lépett.
- Igen. – mondtam. Az éjjeli szekrényen megláttam egy pisztolyt. A kezeim közé vettem és egyenesen a mellkasára céloztam, ahogy Adam mondta. Az emlék hatására egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Egy jó tanács Cicus, ha meg akarsz ölni valakit, ne mutasd ki az érzelmeidet, attól te is prédává válhatsz. - mondta Eliot.
- Majd igyekszem észben tartani. - mondtam gúnyosan, majd meghúztam a ravaszt, az pedig kattant egyet. Tanácstalanul néztem a nehéz szerkezetet, mert nem azt csinálta, amit vártam. Eliot mellém sétált, kivette a kezemből a pisztolyt és eltette a fiókba.
- Először ki kell biztosítani. Vicces, hogy pont te nem tudtad. De azért az egy kicsit fájt, hogy meg akartál ölni.
- Bocs, de attól, hogy egy csomó gyilkos főnöke az apám, attól nekem még nem mutatta, meg hogy kell használni azt a szart.. és ha megmutatnád, hogyan kell, akkor meg is ölnélek!
- Tudod Amily, a bátyád azt akarta, hogy te sose ölj embert. Ez volt az utolsó kívánsága.
- A bátyámat hagyd ki ebből!- mondtam dühösen. - Te ölted meg!
- Mert rajta volt a listán! Az apád azt akarta, hogy halott legyen!- mondta immáron dühösen. A lista.. A „Halál lista”, akinek rajta van a neve, az elég hamar meghal..
Az agyam vész üzemmódba kapcsolt, én pedig meg kérdeztem: - Miattam jöttél?- a hangom remegett és közben hátrébb csúsztam az ágyon.
- Igen. - hangja tele volt keserűséggel. - Te vagy az utolsó a listán...
- Az apám azt akarja, hogy halott legyek? Elküldi értem az egyik legjobb bérgyilkosát, hogy végezzen velem? Miért téged?- a végén már csak suttogtam.
- Mert tudja, képtelen vagyok rá. Azt is tudta, mekkora fájdalmat okozott neked és nekem Adam halála. Egyszerűen azt akarja, hogy valamiért én is rákerülhessek a listájára valakinek.
- Akkor nem ölsz meg?
- Nem. Azért jöttem, hogy vigyázzak rád.
- Ki fog érted jönni? Ki az, aki apám szerint jobb nálad ebben?- kérdeztem, immáron mellette ülve.
- Alexander Winter-nek hívják. Tizenegy éves kora óta képzik, és tényleg nagyon jó. - mondta én pedig e közben eldöntöttem egy igen fontos dolgot. Követem a családi tradíciót és beszállok apám játékába.
- Megtanítasz embert ölni. - jelentettem ki, Eliot pedig elborzadva nézett rám.
- Nem tehetem...- akart ellenkezni, de én nem hagytam neki.
- Nem akarok a föld alá kerülni, szóval muszáj lesz!- láttam rajta, hogy elfogadja a döntésem; lehet, hogy meg fogom bánni, de semmi kép nem hagyom, hogy ez az Alexander eltüntessen a föld színéről, csak mert az én drága apukám úgy döntött megszabadul a leszármazottaitól.