7.fejezet

Light & Dark
7. fejezet

Amy szsz.
Eliottal egész este gyakoroltunk. Ehhez nem volt elég, ha ’jó’ vagy.. ha az ember ilyenbe kezd, akkor a ’jó’ az édes kevés. Itt tökéletesnek kell lenned. Egyetlen apró hiba és könnyen lehet, hogy te magad leszel a hullajelölt. Mesterem –Eliot- kritikus, de mégis aggódó szemekkel figyelte minden egyes mozdulatom. Az a sok minden.. nehéz volt, viszont ha túl akarom élni a legközelebbi találkozást Alexanderrel, akkor muszáj megtanulnom mindent, amit csak lehet; és minél hamarabb.
***
Másnap jobbnak láttuk, ha délelőtt nem megyünk suliba; így addig is elkerülhetjük a nem kívánt találkozást. Az idő nagy részét a város távolabbi sarkában egy erdőben töltöttük. Mivel arra a madár se járt, így tökéletes gyakorlóterületnek bizonyult. Eliot néhány fára piros festékkel köröket rajzolt, céltábla gyanánt. Miután végzett, mindent rám hagyott. Felemeltem a pisztolyt és megcéloztam az egyik kőr közepét.
- Maradj nyugodt, összpontosíts, majd lőj. – Súgta a fülembe; én pedig úgy tettem, ahogy mondta.

Alexander szsz.
Másnap az iskolában egy jó ideig nem találkoztam velük. Mintha elnyelte volna őket a föld. Megfordult a fejemben, hogy talán elmenekültek; de azon nyomban elvetettem ezt a gondolatot, mikor a nagyszünetben megláttam Amily-t. Egy bronzvörös hajú lánnyal beszélgetett az egyik asztal felé tartva. Eliot-ot nem láttam sehol.
- Ez így túlságosan könnyű. Ennyire nem lehet naiv. – Suttogtam a kijelölt áldozatomat nézve, majd mosolyogva elindultam az asztalhoz, aminél ők ketten épp helyet foglaltak. Mialatt közeledtem, fejemben szépen körvonalazódott a tervem. Elcsalom onnan valami nyugodt helyre, aztán egy golyó a fejbe. Hazamegyek, és az apjától megkapom a jussom. Csakhogy egy tényezővel nem számoltam..
- Alexander, beszélhetnénk? – Eliot karbafont kézzel, tőlem 3 méterre állva várta válaszom. Testtartása határtalan türelmet és nyugalmat sugárzott. A szemem sarkából halványan érzékeltem, amint Amy és a barátnője minket figyel, bár az előbbi kicsit nyugtalannak tűnt.
- Nem hinném, hogy lenne mit megbeszélnem veled. – Vetettem oda a srácnak, majd folytattam utam a lányok felé.
- Pedig hidd csak el, hogy lenne. – Eliot megpróbált visszatartani, bár nem sok sikerrel ment neki. Ahogy közeledtem Amily-ékhez, mindketten felálltak és némiképp hátráltak. Ez automatikus mosolyra késztetett. Mintha ez a pár lépés megmenthetné.. de aztán történt valami. A Spirit lány önkéntes védelmezője ismét megszólalt és a név, amit kimondott megállásra késztetett.
- Lehetetlen. – A szó egy hang nélkül hagyta el az ajkaim. Képtelenség lenne elhinnem, hogy amit mondott az igaz lenne. Ő nem lehet ugyan az a személy. Ez csak egy rossz vicc. Viszont az-az érzés, hogy ismerem, illetve a dolgok, amiket tud rólam. Ezeket csak úgy tudhatta meg, ha ténylegesen ő Eliot Wall.. Az elődöm, aki Mr. Spirit egyik kedvenc kegyeltje volt, akit megbíztak azzal, hogy végezzen a főnök leszármazottjaival. Az egész bérgyilkos ’vállalat’ múlt béli örököse; aki most Amily Spirit-hez hasonlóan a listám élén szerepel.

Megjegyzések

  1. És visszatért! *-*
    N végre, hogy olvashattam egy kis jó régi Devonne-t, mármint Cait-et. :$
    A történet maga jó és jól meg van tervezve. Hihetetlen maga a történet. És ez a fejezet is őrületesen jó lett.
    Én rájöttem, hogy szeretem ezeket a rossz fiúkat, mert nekem spec. ez az Alexander jobban bejön, mint Eliot...
    Na oké, lelövöm magam... xd idézőjelesen.
    Puszi: Alexa L. Wozde xx

    VálaszTörlés
  2. Igen, vissza.. Valahogy úgy.. :$ :'D
    Eliotot én se kedvelem annyira.. x]
    Köszönöm a komit még egyszer. :3
    Love ya. :*

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése