1.fejezet

Light and Dark

1.fejezet

(Amy szemszöge)

E/3

Az igazgató még tegnap délelőtt szolt Amy-nek, hogy lesz egy szobatársa; de ő mégis meglepődött, amikor Valerie ott állt a szobában. Most pedig vidáman sétálgatnak a parkban. Időközben kiderült, hogy Amy is nem rég iratkozott át ebbe a gimnáziumba, de azt már nem mondta meg Valeire-nek, hogy miért. Ezt igazából senki sem tudta, csakis ő. Félt megosztani a világgal titkát, amitől ő maga is rettegett. Egy teljesen vadonatúj életet akart kezdeni és remélte, hogy egy új helyen és egy új iskolában ez lehetséges lesz.
- Amy, hahó? Figyelsz te rám?-kérdezte Valeire és kezével Amy előtt hadonászott.
- Persze -mosolygott rá szobatársára és immáron barátnőjére- csak azon tűnődtem...- Amy nem fejezte be a mondatot, hisz nem mondhatta el Valeire-nek milyen szörnyűségeket kellett túlélnie azon a borzalmas helyen. Barátnőjének feltűnt, csendes nyugtalansága, de nem kérdezett semmit.
- Szeretnélek bemutatni a barátnőimnek!-szólalt meg hirtelen Amy és mintha egy szempillantás alatt megváltozott volna benne minden. A barátnői, Penelope és Natalia, voltak azok az emberek az életében, akiknek mindig sikerült boldoggá tenni őt, bármennyire is volt szomorú.. Akarata ellenére is eszébe jutott a nap, mikor megismerte őket.

***

Egy dermesztően hideg januári nap volt, Amy a kollégiummal szembe lévő buszmegállóban ácsorgott és várta a jellegzetes sárga színű iskolabuszt. A hideg csípte az arcbőrét; barna, tökéletes szépségű haja összekócolódott. Az eget felhők tették egyhangú fehérré és lassan szállingózni kezdtek belőle az év első hópelyhei. Elbűvölten figyelte, miként lejtik el azt a különös táncot, majd hullanak alá és végül vízzé válva az aszfalthoz érnek.
Ahhoz elég hideg van, hogy az esőcseppek megfagyjanak, de sajnos ahhoz már nem, hogy meg is maradjanak. -gondolta fogvacogtatva és összébb húzta magán hófehér szövetkabátját, amit nem éppen az ilyen időjáráshoz terveztek. A sarkon épp befordult a busz és néhány pillanat múlva megállt pontosan Amy előtt. Az ajtó nehézkesen kinyílt és a sofőr kissé barátságtalanul méregette az új diákot.
- Ki vagy?-kérdezte mogorván és Amy-nek egy pillanatra inába szált minden bátorsága. Ha nem látta volna rajta a busz sofőri egyenruhát, azt gondolta volna, hogy egy egyszerű csavargó. Egy barátságos mosolyt erőltetett az arcára, nagy levegőt vett és megszólalt.
- A nevem Amy Spirit..-de a mondatot nem fejezhette be, mivel a sofőr azt felelte.
- He'?- A lány tudta, hogy eleinte nem igazán értik majd meg, hogy lehet valakinek Amy a neve. Tudta hogy lesz majd valaki, aki tudni akarja majd, de arra nem számított, hogy egy ennyire ellenszenves alak lesz az első.
- Amily Spirit.-mondta ki Amy a teljes nevét, amit már évek óta nem használt. A sofőr biccentett és látszott rajta, semmi kedve több szót váltani. A buszban ülő diákok mind őt nézték, szerette volna egészen picire összehúzni magát és elrejtőzni előlük. Leghátulra ment és leült az egyik kikopott bőrülésre, próbált nem foglalkozni az őt vizslató szempárokkal, ami igencsak nehezére esett. Kinézett az ablakon és meglátott két lányt. Az egyik a sofőr után kiabált, miközben felhúzta a csizmáját, a másik pedig integetett neki és közben tartotta a csizmáját-húzó lányt, nehogy elessen.
- Egyszer igazán elkészülhetnének időben..-dörmögte a buszsofőr, de kétségtelen, mindenki meghallotta. A lányok végre a megérkeztek és így ők álltak a figyelem központjában.
- Miss Staff és Miss Fabulos minő öröm önöket látni; megtisztelnének minket azzal, hogy végre helyet foglalnak?-kérdezte tőlük a sofőr negédesen.
- Persze Mr. Robinson és elnézését kérjük az ismételt késésért.-mondta a barna hajú lány, míg a szőke az ülőhelyeket pásztázta és rögtön kiszúrta Amy-t, aki cseppet sem illett a buszon lévő emberek közé. A két lány leült a vele szemközt lévő ülésre, egy ideig nézték és azon gondolkodtak vajon megszólaljanak-e, vagy inkább hagyják békén.
- Szia a nevem Natalia, ő pedig Penelope!-szólalt meg végül a barna hajú lány egy barátságos mosollyal az arcán. A lányok nagyon szimpatikusak voltak Amily számára, így szóba elegyedett velük. Ott a buszon örök barátságot kötöttek, amit semmi sem bonthat fel...

***

-Amy? Itt vagy? -kérdezte Valeire, amitől Amy ismét visszacsöppent a jelenbe.
- Persze.-mosolygott barátnőjére- Akkor indulhatunk?
- Figyelj Amy, nem muszáj ez az egész én..- Valeire próbált kifogást találni arra, hogy miért ne keljen új emberekkel megismerkednie.
- Nem Valeire! Nincs kifogás, kész!
- De Amyy.- kiskutya szemekkel nézett az említettre, de ezzel nem tudta meghatni.
- Később még megköszönöd, hidd el.-mondta és bekopogott a barátnői ajtaján. Néhány másodperccel később Penelope kinyitotta az ajtót és beengedte őket.
- Hello, sziasztok! Ő lenne Valeire?-kérdezte.
- Igen. -válaszolta Amy egy boldog mosollyal az arcán- Nati merre van?
- Itt vagyok!-sétált felé az említett és mikor mellé ért szorosan átölelte - Szia csajszi!-elengedte, aztán észrevette Valeire-t- Szia neked is!-mosolygott rá.
- Sziasztok!- üdvözölt mindenkit Valeire- A nevem Valeire Floyd és mától Amy szobatársa vagyok.
- Ő itt-kezdte Amily a bemutatást- Penelope Staff, de mindenki Pennek hívja. Ő pedig Natalia Fabulos, de barátoknak csak Nati.
- Üdv a köreinkben!-mondta Pen mosolyogva.
- Kösz.-Valeire teljesen úgy viselkedett, mint mikor először találkozott Amy-vel; eléggé távolságtartóan, kissé félénk volt.. vagy csak annak tűnt? Ezt Amily nem tudta eldönteni.
- Mesélj valamit magadról!-biztatta Natalia.
- Mit mondjak?
- Mondjuk azt, hogy mi célból jöttél át másik suliba az év vége felé. De ha nem akarsz róla beszélni, -nézett Penelope Amy-re, aztán vissza Valeire-re- akkor nem muszáj.
- Elmondom. Nem nagy titok. Utáltam a régi otthonom és az ott élők is engem.
- Miért?-kérdezte kíváncsian Natalia, őt nagyon is érdekelte mi volt az, ami miatt nem kedvelték, hisz ők és Amily már első látásra rokonszenvesnek találták.
- Nos, eléggé elhidegültem mindenkitől. És ez mind egy srác miatt volt.
- Ó szívem, csak nem az első nagy szerelem?-kérdezte Pen.
- De.-mondta Valeire egy keserű mosollyal az arcán, aztán elmesélte a lányoknak a történetét. Igazán fura ez az egész; pár óra alatt összebarátkoztak egymással és estefelé már vígan nevettek tanáraik kisebb-nagyobb bakijain.