Prológus

Light and Dark

 Prológus

(Valeire szemszöge)

E/3
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok."

Valeire megtanulta, hogy az életben nem minden olyan, mint a mesékben. Hasonló, de azért mégsem. Kis korában a mese egy olyan világot jelentett számára, ahol minden csodaszép. Arról álmodozott, hogy érte is eljön a Szőke Herceg. -a gondolatra keserűen elmosolyodott- Várt rá éveken át, végül el is jött és megtörte a varázslatot, amiben addig élt. A fiú megmutatta neki, hogy az élet nem egy mesekönyv, és a szerelem sem feltétlenül igaz. Ha jobban belegondolt elhitte, hogy valamilyen szinten a szerelem szívás. Hisz nagyon sok fájdalommal jár együtt. Akkor milyen kicsi volt.. és azóta mennyi csalódást élt át.. Most már úgy áll az egészhez, hogy nem akar szerelmes lenni. De mi van, ha a sors valahogy mégis közbeszól? Úgy hiszi, minden srác olyan, mint azaz egy, aki anno összetörte lelke egy részét. Már egyben sem bízik.. Hirtelen ötlettől vezérelve beiratkozott a Light Town Dance&Art gimnáziumba, hátrahagyta a múltját és most új életet akar kezdeni.
Vajon tényleg minden megváltozik?- tűnődött gondolatban, mikor belépett a kollégium kapuján. Nagyon vágyott a változásra. A szíve legmélyén tudta, nem jó az ahogyan él. Elzárkózva mindentől és mindenkitől. A háta mögött régi osztálytársai "dermedt szívűnek" hívták, de ez őt nem zavarta; egy része örült neki, de a másik fele szenvedett emiatt. Mikor már megelégelte, akkor döntött úgy hogy idejön. Mikor először járt itt, már akkor érezte, ide tartozik és most, hogy tényleg itt van határtalan öröm járta át teste minden porcikáját. Egyedül csak egy dolog miatt lépkedett félénken a számára kijelölt szoba ajtaja felé. És ez nem volt más,mint a szobatársa, akit nem ismert. Mikor felfedezte a 23-as számú szobát a szíve kicsit gyorsabban kezdett verni, de a lépései egyre lassúbbak lettek. Lassan olyan volt, mint egy lassított felvétel. Az ajtó előtt megállt, megigazította vörösesbarna hajkoronáját, nagy levegőt vett és remegő kézzel előhalászta nadrágja hátsó zsebéből a szoba kulcsát.
Valeire térj már magadhoz! Nem lesz semmi gond! Most komolyan mitől tartasz? Nincs semmi okod a pánikra, hát légy erős!-adta ki magának az utasításokat, majd újult erővel és egy tökéletes mosollyal az arcán kinyitotta az ajtót, majd belépett a szobába. A szája tátvamaradt a csodálatos látványtól. A falak és a bútorok tökéletesen olyanok voltak, mintha épp a tengerpart közepén állna.
Ahhoz képest, hogy ez egy kollégiumi szoba..-ez volt a legelső gondolata, miután belépett. A szoba ajtaja nyitva maradt, de Valeire nem törődött vele, sokkal inkább lefoglalta a látvány, mint holmi ajtó becsukása.
- Nekem is ez volt az első reakcióm, mikor beléptem.-szólt egy bársonyos hang Valeire mögül. A lány hátrafordult és egy mosolygó csokoládébarna szempárral találta szembe magát. Az ajtóban ácsorgó lány Valeire tanácstalanságát látva ismét megszólalt.
- Szia, bizonyára te Valeire Floyd vagy. - Valeire bólintott, de még mindig nem tudta hova rakni a lányt. Nagyon rokonszenvesnek találta, de mikor meg akart szólalni egy hang sem jött ki a torkán, így a lány tovább folytatta.
- A nevem Amily Spirit, én leszek a szobatársad. Ja, és nyugodtan hívj simán Amynek. -mondta a lány mosolyogva. Valeire pedig végre megtudott szólalni.
- Szia, örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is. -mosolygott rá Amy- Segítsek kipakolni?
- Azt megköszönném.
Amy megmutatta Valeirenak hova pakolhat, majd segített neki. Csendben pakoltak, holott mindketten kérdéseket akartak feltenni. Csak akkor szólaltak meg, ha nagyon muszáj volt és ez egy idő után mind a kettejüket zavarta. A pakolás alig fél órát vett el az idejükből, de Valeirenak még rengeteg teendője volt a mai nap folyamán. Amy ismét felajánlotta, hogy segít, aztán elindultak a gimnázium tantestületi irodája felé.
- Miért döntöttél úgy, hogy az év közepén iratkozz át? -tette fel Amy azt a kérdést, amire Valeire nem szívesen válaszol.
- Erről nem szeretek beszélni. De lényegében csak annyi, hogy szerettem volna változtatni az életemen és remélem, itt majd sikerül.
- Sok sikert hozzá! -kacsintott Amy, aztán beléptek egy kicsiny épületbe.Valeiret a sok végeláthatatlan folyosó egy labirintusra emlékeztette és voltaképpen nagyon örült, hogy Amy vele tartott.
Nagyon gyorsan végeztek a papírokkal; Valeire emlékezett rá, hogy a régi otthonában 2 órán keresztül faggatta az igazgató, miért is akar átmenni máshová. A régi otthonában.. ugyanis ez már az új otthona. Úgy érezte ez az év más lesz mint az eddigiek, de még mielőtt eljött egy dolgot megfogadott. Nem bízik meg egy fiúban sem..

Hogy tetszett a  Prológus? Most nagyon kíváncsi vagyok mindenki véleményére, szóval tessék írni! Tudom, hogy elég gyengécske, de ez itt a kezdet és a jövő még sok mindent tartogat! Mindenféle kritikát szívesen fogadok!

Csók és ölelés!
Devonne